Közeledik a nagy nap. Szombaton rajthoz állok, és lefutom hivatalosan életem eddig leghosszabb távját, azt a bizonyos 42,195 km-t.
Az érzéseim és a gondolataim vegyesek. A kétségtől a biztos tudatig minden megtalálható – mikor melyik van előtérben vagy túlnyomó többségben.
Egyet biztosan szeretnék: élvezni a futást. Legyen ez egy NAGY ESEMÉNY bulival keresztezve! Aztán csak beérek valahogyan a célba.
Már megkezdtem a “pihenő” időszakot. A hétvégén már csak 10 km-t futottam nem túl sebesen. Előtte hétvégeken volt egy félmaraton távom és egy 33 és fél kilométerem.
E héten még szeretnék két rövidebbet futni, meg ugye edzést is fogok tartani hétfőn (ma) és csütörtökön, tehát marad a péntek, mikor nem fogok sportolni.
Szerencsére nem kell nagyon korán kelni vagy előtte nap felutazni Budapestre, mert 11 órakor lesz a rajt, így elég lesz úgy 7 óra tájban elindulnunk. El is kezdtem gondolatban összeírni, mit is kell vinnem, mit veszek fel, milyen frissítést cipeljek magammal a futás alatt. Ugyanis még mindig alacsony szénhidrát tartalmú étrenden vagyok, azaz a testem nem szénhidrátból fogyasztja az energiát (reményeim szerint), hanem zsírból (ketonokból). Ergo a frissítő pontokon egyedül csak vizet tudok magamhoz venni, az energiapótlásról nekem kell gondoskodnom. Ez pedig a zsírtej lehet csak.
Úgy tűnik, hogy szép időnk lesz, és nem kell sok ruhát magamra venni. Elég lesz a rövid ujjú póló térdnadrág. A cipő egyértelmű, hogy a HOKA lesz, hiszen az első 42 km-emet is benne futottam. Tehát már tudja mit kell tennie.
Jönnek velünk a gyerekeim is. Amíg én futok, ők mehetnek az Állatkertbe, ha a kisebbik, egyébként szülinapos gyermekem odavágyna időtöltés gyanánt. Talán elég lesz nekik 4 és fél óra…
Szóval, készülök mentálisan is. Igyekszem csak pozitívan szemlélni a nagy kihívást, és “hergelni” magamat arra, hogy milyen klassz élmény lesz ez.
És lassan kezdek “kiéhezni” egy hosszú futásra….