Tegnap reggel egy funkcionális edzést, ma pedig egy jó kis futást iktattam be a maratonra való felkészülésem jegyében.
Már nagyon hiányzott a homokzsákos edzés, így örömmel emelgettem a zsákot. Rendesen megizzadtam, pedig hűvös volt a reggel. Gongoltam, lesz mára némi izomlázam, de a zsíralapú táplálkozás (ketogén étrend) sokszor azt eredményezi, hogy nincs vagy éppenhogy érzek izomlázat.
A lábaimat óvatosan szoktam edzeni, mert ugye másnap szinte mindig futok, ezért nem szeretnék ólomlábakkal vánszorogni. De nem lehetek mindig kíméletes, mert hol marad a fejlődés! Most is kapott rendesen a guggolásból, kitörésből, felhúzásból.
A karjaimat is erősíteni igyekeztem, erre volt jó a Clean & Press, ami egy felhúzás ökölre forgatással és fejfölé kinyomás. Klassz gyakorlat, technikás, amellett, hogy erő is kell hozzá.
A hasizmot sem hagyhattam ki. Kényelmesen a hátra fekve préselgetem. De volt egy egy perces deszkapóz is.
Itt látható a gyakorlatok listája a fotó montázson. (Persze a fotók korábban készültek.)
A mai futás pedig remekül sikerült annak ellenére, hogy volt egy pillanat, mikor el sem akartam indulni. Aztán felsoroltam magamban a jó néhány előnyét annak, miért is fussak.
Mindemellett azzal motiváltam magam, hogy csak egy kényelmes kocogás is elég lesz. Sőt, hogy jobban legyen kedvem, még zenét is fogok közben hallgatni.
Nagyon jól döntöttem. Már mikor kiléptem a lépcsőház ajtón, jobb kedvem lett a kellemes hűvös, inkább felhős, mint napos időtől. Aztán a zene is megszólalt, és azon vettem észre magam, hogy mosolygok, és bennem az boldogság hormon tombol.
Egy örömfutás kerekedett az egészből, és még a sebességemre sem lehetett panaszom, bár egyáltalán nem törekedtem a gyors futásra. Körülbelül 12 km-t gyűjtöttem be ma reggel egy kellemes fáradtsággal egyetemben.
Ezért is jó nem hallgatni a lustaság és kényelmesség dumájára.