Éljen a város, éljen a félmaraton – I. rész

Újra lefutottam a félmaratont versenykörülmények között. Ha jól belegondolok, s ahogy már írtam is előző bejegyzésemben, ez a táv már biztosan meg, ha az egészségem megengedi. Csak az időn lehetne még javítani.

Ami miatt érdekes és kihívás volt számomra a 21,1 km, az, hogy az utóbbi időben másként étkezem, mint a legtöbb ember. Minimális szénhidrátot viszek be, és egy ilyen alkalommal, főleg, hogy nem otthonról indulok aznap reggel, elég nehéz megoldani az étkezést mind a futás előtt, mind alatta.
Illetve a jobb talpamban meglévő fájdalom miatt. Ami pihentetéssel alábbhagy, azonban terhelés után fáj. Futás közben alig vagy egyáltalán nem szoktam érezni. Egy szóval, nem tudhattam előre, okoz-e majd gondot nekem a vereny alatt vagy sem.

Alacsony CH-n

Egy hónapja úgy döntöttem, hogy kipróbálom a ketogén étrendet paleo módra. Nos, a magam módján tudom csak csinálni, mivel az ételek szénhidrát tartalmát csak saccolom, így átlagban nem igazán tudom, szerintem, tartani az igazi keto mértéket e téren, ami ugye 20 g per nap lenne. Az energiát inkább zsírfélékből viszem be. Kókuszzsír, sertés-, liba- és kacsazsír. No, meg az olajok. Sajnos, a munkahelyen való étkezésnél nem tudom kivédeni, hogy ne egyek nem túl hasznos olajfélét, és nem is tudom, mivel fűszerezik a húsokat, de egyelőre nem tudom azt sem kivitelezni, hogy otthon főzök minden nap.
A ketogén étrend szerint a fehérje mennyiségét is korlátozni kell ami napi bevitelt illeti. Ez nagyjából megy is, hiszen közvetlenül csak délben eszek húst, a többi fehérje meg magokból, diófélékből származik, vagy esetleg a vacsorából, ami mikor mi.
Eleinte megéreztem az újféle táplálkozás hatását. Voltam extrém fáradt, edzésekkor gyenge, mint a harmat, de ahogy érzem, múlóban van a dolog.
Amit most tapasztalok az az, hogy nehezen indulnak be az izmaim, amikor erőkifejtésről van szó, de aztán ráállnak, majd tovább is bírom a terhelést pl. futás alkalmával.

WP_002359

Ami az edzés előtti, közbeni és utáni étkezést illeti, jön a kérdés: mit egyek.

Mikor egy órás edzést csinálok, legyen az futás vagy erőnléti, akkor csak az utánna való étkezés érdekes. Ezt megoldom egy zsírtejjel (tojássárgája, kókuszzsír, só, édesítő, fahéj és/vagy kakaó, mindezt forró vízzel összeturmixolni), vagy a szokásos reggelimmel. A reggeli edzéseim előtt nem szoktam étkezni, legfeljebb néhány magot nasizok.

A hosszabb távú és idejű futásokkor már nagyobb kérdés az étkezés megoldása. Ha csak egy két-két és félórás futásról van szó, elég, ha csak vizet viszek magammal. Viszont ha több időre megyek, akkor már volt, hogy vittem magammal zsírtejet, amit óvatosan iszogatok, nehogy hasmenést vagy egyéb problémát okozzon. Ez számomra az izoitalnak megfelel.
Ennivalót tekintve volt, hogy magokat, diófélét vittem, illetve teperttőt. Sütöttem már magos, tepertős rudakat is, de az nem jött be, bár nagyon finom volt.
Most a Vivicittara energiaszeletet készítettem. Kókuszreszelékből, dióból, mandulából, napraforgómagból, chiamagból, kókuszzsírból, kókuszkrémből. Sóval és édesítővel ízesítettem. Ez is finom, viszont óvatosan ettem ezt is a futás előtt. A reggelim pár szelet szalonna volt maggal és kis salátafélével.
Izoitalom volt, de nem igazán fogyasztottam a benne levő fruktóz miatt. A futás alatt is csak két kortyot vettem magamhoz, amit ott kínáltak valamelyik frissítő pontban.

vivicitta_felmaraton_2014.04.13_2

Sérülés

Ha jól emlékszem, már egy jó hónapja megvan a jobb talpamban a fájdalom. Ez is egy vándor fájás, mert hol a sarkam, hol a bokám alatt a boltozat, hol jobb szélen, hol bal szélen, hol középen érzem.

Eddig nem igazán törődtem vele, nagyobb kellemetlenséget nem okozott. Ahogy írtam is fentebb, futás közben nem érzek semmilyen fájdalmat, viszont utána már erősen tud jelentkezni.

Kb egy másfél hete éreztem, hogy kímélnem kellene a lábamat, ha biztosan le akarom futni a félmaratont. Még elmentem egy egésznapos fitnesz programra, ahol majdnem öt órát végigedzettem, persze kímélve a talpamat, aztán a múlt héten csak egyszer futottam.
Infáztam és még gyulladáscsökkentővel is kenegettem. Mindenesetre vasárnap reggelre alig éreztem.

Így indultam el a félmaraton helyszínére.

folytatás a következő bejegyzésben…