Mikor megkezdtem hirdetni az óráimat FIT Aerobic név alatt, nem gondoltam volna, hogy maga az “aerobik” szó majdhogynem pejoratív jelentéssel bír a közember számára. Minden jó szándékom ellenére, újra kellett gondolnom, merjem-e a jövőben használni.
Magam az aerobikkal mint sporttal a 1980-as évek közepe táján találkoztam Sydne Rome, (magyar hangja Esztergályos Cecília) aerobik magnókazettája képében. Ezt nyúztam, és erre emelgettem a lábaimat, míg nem találkoztam Gilad edzéseivel a Eurosport műsorán 1991-ben. Vele tornázva ismerkedtem meg az ízületkímélő edzéssel, és tapasztaltam meg, milyen az, ha izomkontrollal dolgozom kis mozdulatokkal, és még meg is izzadok. A fejlődésről nem is beszélve.
Az 1990-es évek elején az Angliában töltött szűk egy év alatt sikerült három-négy aerobikedző órájára eljutnom: ott már megkülönböztetésre került a kondicionáló (ma alakformálónak nevezik) és a kemény kardiós aerobik (a mai tudásommal high impact órának nevezném). Ez utóbbi majd’ 45 perc folyamatos mozgást és lihegést jelentett.
Hosszú évek után a sportedző képzés tisztázta le bennem, mi merre és hogyan ebben az aerobik katyvaszban, ami inkább a közember (és egy-két sportedző) fejében van, mintsem az enyémben volt.
Szomorú vagy sem, de a legtöbb ember úgy vélekedik, hogy az aerobik (csak így egyszerűen) az egy elavult valami, és szinte ciki mint edzés. Ott ugrálnak, meg lihegnek, meg egyéb szörnyűségeket csinálnak.
Hát, nem!
Ma már az aerobik az egyik legkímélőbb sport. Ez is fejlődött (nem maradt a ’80-as években), és a képzett oktató a legkorszerűbb ismeretek szerint állítja össze az edzést. Ha tényleg jól csinálja az edző és a vendég, akkor két legyet is üthetnek egy csapásra a rendszeres végzésével: általánosan javul a kondíciója, azaz jobban bírja a hétköznapok fizikai terheléseit, és még fogyhat is, ha az étkezésre is odafigyel alanyunk.
A klasszikus aerobik órán ritkán találkozunk hosszan tartó ugrálós gyakorlatokkal. Ez se az ízületeknek nem használna, se a pulzusnak, ami olyan magasra menne a nagy terhelés alatt, ami már kívül esik az aerob zónán. Tehát nincs tüdő kiköpés és nagy-nagy lihegés. Az aerobik azért aero, mert folyamatos légzés mellett történik az energianyerés az izmokban. Tehát nincs kifulladás, lélegzet visszatartás.
Bonyolult, követhetetlen lépéskombinációktól sem kell tartani, hacsak egy haladó aerobik vagy dance órára nem kerültünk. A jó és figyelmes edző látja, hogy kezdők vannak az óráján, tehát erre tekintettel lesz. Még akkor is, ha régi, rendszeresen járó, haladó vendégei vannak többségben. A kezdőknek az edző a lépéskombinációk alapját fogja javasolni követésre, a haladók pedig kapják a “nehezített” változatot. A lépéskombinációkat pedig követhető módon építi fel az ehhez megfelelően értő edző.
Összességében azt gondolom, hogy egy kreatív edző számára annyi, de annyi lehetőség van, amellyel színesíteni és változatossá tudja tenni az órát, illetve fokozni tudja a gyakorlatok erősségét egyre nagyobb kihívások elé állítva a vendégeit, hogy a már rendszeresen sportolók is elégedetten vonulnak óra után az öltözőbe elfelejtkezve arról, hogy csak egy egyszerű, szimpla aerobikot nyomtak. És bátran elmondhatják másnak is: aerobikozni voltam.