Míg az emberek egy részének a rendszeres mozgásra nehéz rávennie magát, a hobbi sportolóknak pedig az egy-egy pihenő nap betartása okozhat gondot.
Zsenge tinédzserként és húszas éveim elején, mikor kampányszerűen sportoltam (néhány hetet, hónapot sikerült kitartanom), azzal az elgondolással gyűrtem otthon a gyakorlatokat, hogy bizony, az összes célomnak (fogyás) annyi, ha egy napot is kihagyok. A konditermes időszakomban már ennél okosabban csináltam, mivel az a néhány, a témával foglalkozó könyv és magazin, amit olvastam, a heti három vagy négy edzésnapot ajánlotta. Bár a pihenő napok jelentőségéről nem sok jutott el az értelmemig (nem igazán fókuszáltam a figyelmemet erre a részre), tudtam, hogy az izmokat egy-egy fárasztó edzés után pihentetni kell (aki fáradt, pihenjen – alapon).
Mikor pár évvel ezelőtt eszesebben kezdtem futni, a pihenő napokat azért iktattam be az edzés-elgondolásomba, mert szerettem volna, ha nem fásulok bele a futásba, azaz kitartó maradok. Egy idő után a heti 4-5 nap edzés mellett eljutottam addig, hogy ha egy nap nem mentem, már hiányzott a mozgás. De a szabadnap megmaradt.
Aerobikedző tanulmányaim során nyert értelmet a pihenő nap jelentősége. Szuperkompenzációnak hívják azt a folyamatot, mely a megfelelő edzés és pihenés mennyiség és ezek váltakozása során a test edzettsége folyamatosan nő. Mit is jelent ez? A test (és szellem) kap egy bizonyos mennyiségű terhelést, mely során elfárad. Energiaforrásai erősen lecsökkennek, így igényli a feltöltekezést. Ez a tápanyagfelvétellel és a pihenéssel történik. Amennyiben mind kettőből elegendő mennyiséget kap a test, egy kicsivel jobban felkészül a következő terhelésre számítva arra, hogy le lesz megint fárasztva. Ha az időben jön (nem később, nem hamarabb) a megfelelő mennyiségű edzés, és ez az ütem szépen meg is marad, akkor a test fejlődése egyenletes lesz. Természetesen az edzésterhelést is fokozni kell, ha meg szeretnénk előzni a stagnálást.
Hogyan értelmezhetjük a pihenést?
Sokan a semmittevéssel azonosítják, ami persze így is van, ha maga az edzés a tömény mozgást és izommunkát jelenti. Teheted ezt is, azaz, az egész napot a lazulásra használod. De ha nem bírod ki mozgás nélkül, akkor válaszd olyan formáját, amely az edzésedtől teljesen más. A jóga ászanák, a streching vagy szimpla nyújtás tökéletesen megfelel kikapcsolódásképpen, amennyiben fő sportként akár a futást, akár az súlyzózást űzöd. Az izmaid, ízületeid csak örülni fognak neki, és te is el fogsz lazulni szellemileg. De választhatod a kocogást, a táncot, a kirándulást, a bowlingozást vagy egyéb sportot, ha az teljesen eltér a rendszeresen gyakorolttól. Azonban az erőkifejtést kívánó mozgást kihagynám mint pihenés, de ez lehet egyénfüggő is. (Mert nem zárhatok ki semmit.)
A mennyiség kérdése
Ez úgy gondolom, teljesen egyéntől függ, valamint attól, milyen jellegű sportot űz. Ha általánosságot akarnék írni, amit most meg is teszek, akkor a heti egy-két nap végképp szükségeltetik. Érdemes bizonyos idő elteltével egy-egy pihenő hetet is beiktatni, amire teljesen érvényesek az előző bekezdésben írottak.
Lényeg az, hogy a szünet kiszakítson az edzések monotonitásából (itt a szellemed, lelked fog örülni), és a tested is fel tudjon töltődni energiával, hogy újult erővel folytathassa a mindennapok edzését, illetve töretlen maradhasson a fejlődése.
Egy szóval, ha tetszik, ha nem, a pihenésre, a regenerálódásra szükség van. Neked is.