Néhány mondat a futásról. Inkább tanács, illetve megfigyelés lenne. Csakis a hobbifutásról beszélek a következendőkben!
Először: futócipő. Ha már rendszeres futásra adja valaki a fejét, akkor szánjon rá némi összeget egy normálisabb, gyakori futásra tervezett cipőre. A Decathlonban nagyon szépen ki van írva, hogy egyik-másik cipőt milyen használatra tervezték. Az árból is ki lehet indulni. Ha olcsó, tízezer körüli, sportmárkás cipőről van szó, az tuti, hogy havi néhány alkalmas használatra gyártották. Húszon felül lehet kapni azokat, melyeket már szinte napi rendszerességgel lehet nyúzni.
Kompromisszum: legalább egy alacsonyabb áru futócipőt vegyen az, aki nem engedheti meg magának a drágábbat, de heti háromszor kíván futkorászni. Mellesleg, ha évi 12 hónapra leosztjuk a beruházott összeget, már nem tűnik oly soknak. Olvastam, hogy egy futócipő 500-700 futás (6-8 ezer km) után kell cserélni.
Egy sporttal foglalkozó oldalon azt olvastam, hogy a manapság kapható futócipők nem tesznek jót a testnek, mert ergonómiailag nem megfelelő a magasított sarok. Inkább mezítláb lenne a legjobb futni. Nos, egy erre alkalmas terepen, miért ne, kellő hozzászoktatás után. Persze, ajánlja a futópadot, mint erre elfogadható eszközt, de nem mindenkinek jön be hosszabb távon a teremben futás. Történetesen nekem. Ajánlja az alacsony sarkú cipőket, ha túlzásnak tartaná a futnivágyó a meztelen talpakat. Hát, nem tudom… Tény, hogy nagyon fontos ebben a kérdésben is a hittel erősített meggyőződés: ki mi mellett teszi le a voksát 100 százalékban, az fog javára válni vagy negatív hiedelem esetén ugye kárára.
Másodszor: ha kezdő vagy és a futást mint fő sportot űzöd, akkor még kezdőként is szánj rá legalább egy félórát. És erőnlétednek megfelelően válaszd meg a futás sebességét, mennyiségét. Ha abszolút kezdő sportoló vagy, akkor sétával felváltva kocogj. Néhány kör kocogás, pár kör séta, majd megint kocogás. De tarts ki min. 30 percig. Az idő haladtával csökken a sétára szánt idő és méter, és egyszer csak már kocogni, futni fog az alany. (Bár vannak olyanok, akiknek szüksége van a barátnős, haveros együtt futásra, ezt még kezdőként meg lehet csinálni. De később ajánlatos ráállni a saját tempóra. Szerintem.)
Ha csak a futásban kezdő az illető (ergo már sportolt valamit előtte rendszeresen), akkor is érdemes kocogással kezdeni. Már csak azért is, hogy a test hozzászokjon ehhez a mozgásformához, meg ugye fel is kell mérni, mennyit bír kezdetben a test és a szellem. (Én anno félóra futással kezdtem. Futással, jelzem. Aztán hamarosan ráálltam a negyven percre. Egy év után elértem az egy órát. Még ma is ehhez tartom magamat (berögződés), válasszak bármilyen futóedzést (intervallal megpörgetett vagy csak egy sima futás).
Harmadszor: Olvastam, hogy min. 30-40 perc folyamatos mozgás után kezd a test a tartalékokból ledolgozni. Tehát, ha valaki fogyni szeretne, akkor szánja rá az idejét. (Egyébként ez bármelyik sportág esetén érvényes.)
Negyedszer: Ha már az időről van szó. Én időre futok. Ahogy írtam, ez a heppem. Viszont fura látni, hogy valaki kijön a pályára, levágtázik x kört kb. 10 perc alatt, majd visszaül az autójába, vagy a kerékpárjára, vagy elsétál. Ez mind szép és jó, amennyiben csak kiegészítő sportnak vagyis bemelegítésnek, levezetésnek szánja a futást. Vagy csak ennyire futotta az idejéből az nap. Ha fő sportként kezelné, akkor adott a szarnak egy jó nagy pofont. Szerintem. De tény, hogy jobb, mint a semmi… Na, szóval, ha kilométerekben méri a futást, szerintem akkor is figyelnie kellene az időre. Mert így legalább mérheti a teljesítményét, és megismerheti saját magát és képességét. Meg, úgy gondolom, legalább 30 perc sportolással érünk el valamit.
Ötödször: saját képességeink megismeréséhez ajánlom a pulzusmérő óra használatát. Ez egy nagyobb anyagi beruházást kíván, de aki megteheti, az vegyen. Tanulságos és hasznos.
Hatodszor: futóruházat. Bármiben lehet. Akár pucéron is, csak az kicsit feltűnő, ha társaságban teszi az ember. Viszont előnyös, ha erre tervezett ruciban futunk. (itt kell megjegyeznem, hogy nem igazán vagyok megelégedve a nike rövidszárú futónadrágommal. Míg a decatholonos térdnacin nem látszott, hogy bele vagyok izzadva – sőt az addidas fitness nadrágba is olvadtam (!!!) már bele, és minimális foltokat láthattam rajta – addig az említett, futásra gyártott nacin szépen kirajzolódik az izzadság combtőnél. Köszike! Mi lenne akkor, ha erőnléti futást csinálnék?!)
Nőknek szól: ha nagyobb a mellméret 70A-nál, elengedhetetlen a sportmelltartó. Ezen tényleg ne spóroljanak! Sokkal, de sokkal kényelmesebb és üdítőbb futni (sportolni) egy erre kiképzett melltartóban! A kismellűeknek is érdemes egy mellet jól megtartó felsőt használni.
Hetedszer: ha már ezt a sportot választja valaki, akkor előbb-utóbb megszereti. De eleinte érdemes magunkat agyilag trenírozni (különösen, ha hajlamosak vagyunk hamar abbahagyni dolgokat). A magam példájából indulok ki: az első pár héten, hónapban futás alatt és után lelkesen megjegyeztem magamban, mennyire jó érzés futni, milyen jól érzem magamat utána. Meg hasonlók. Ezzel hangoltam a tudatomat és a testemet arra, hogy a futás hasznomra van és mennyire jó ez nekem. Ma már örömmel kezdem el róni a köröket a pályán, és élvezem utána a kellemes fáradtságot.
Sokat segíthet egy mp3-lejátszó a kedvenc zenénkkel. Vagy ha fáradtabbnak, erőtlenebbnek érezzük magunkat, akkor aznapra válasszuk a könnyű kocogást annak ellenére, hogy egyébként vágtázni szoktunk.
Kezdőket elriasztható lehet az a tapasztalat, hogy kb. 5-15 perces futás után úgy érzik, hogy összes erejük elszállt, nem megy tovább. Na, itt kell vagy lassítani, vagy pár perc sétát beiktatni. Ha pedig eleve nagyon elszántak vagyunk, akkor tovább futni magunkban valami lelkesítő érzést előkerítve.
Lényeg, hogy találjunk egy számunkra megfelelő (egészséges mértékű és célú) motivációt, mely a sport, ez esetben a futás mellett tart minket.