A paleo tortákkal már egy ideje úgy vagyok – néhány kudarcba fulladt kísérlet után -, hogy inkább valami nagyon egyszerűt és egybesüthetőt készítek, ha nagyon muszáj. De most a párom születésnapjára egy valódi tortát szerettem volna sütni, amit ha felvágunk szeletekre, akkor is tortának látszik.
Kicsit bújtam a neten található recepteket, s ami tetszett, kimásoltam, de tulajdonképpen egyik sem volt az igazi. Úgy döntöttem, hogy egyikből a piskótát és a marcipán krémet tartom meg, a másikból pedig egy másik fajta krémet emelek ki. Így kaptam egy kakaós, mandulás tortareceptet.
Először a krémekkel kezdtem, mivel jó, ha dermednek egy kicsit.
Hozzávalók a zselatinos krémhez:
0,5 dkg zselatinpor
2,5 dl kókusztej (vagy kókuszkrém tejjé hígítva)
5 db tojássárgája
2 evőkanál eritrit
5 dkg kókuszzsír
5 dkg őrölt mandula
vanília vagy -aroma
A zselatin port 2 evőkanálnyi hideg vízben feloldottam (bár lehet több is volt). A kókusztejet a vaníliával felmelegítettem langyosra. A tojássárgákat az édesítővel habosra kevertem robotgéppel, majd a langyos tejjel összevegyítettem. Alacsony hőmérsékleten addig kevergettem, míg a krém el kezdett sűrűsödni. Nagyon óvatosan melegítsük, mert a tojássárgája össszekapódhat. Ha így történne, jöhet a kézi turmixgép, amivel simára keverhetjük.
A sűrű tojáskrémhez adtam a feloldott zselatint. Amikor kihűlt a krém, belekevertem a kókuszzsírt és az őrölt mandulát. Mehetett a hűtőbe.
Következett a marcipánkrém.
A marcipános krémhez a hozzávalók:
10 púpozott evőkanál darált mandula
5 evőkanál víz
1 evőkanál rum vagy aroma
0,5 evőkanál kókuszzsír
2 evőkanál eritrit
Az őrölt mandulát lassú tűzön melegíteni kezdtem, majd folyamatos kevergetés mellett hozzáadtam az eritritet, a vizet, a rumot, legvégül pedig a kókuszzsírt. A massza szépen besűrűsödött. Hogy még masszívabb állaga legyen, hagytam hűlni, míg a tortalapokat elkészítettem.
A tortában a marcipánréteg került alulra. Ez a keményebb, ha hűtött állapotban kenjük fel, már nyomkodni kell…
Csokitorta alaphoz a hozzávalók:
8 tojás
4 evőkanál kókuszzsír
4 púpos evőkanál kakaópor
4 teáskanál eritrit
A tojásfehérjéket keményre robotgéppel felvertem, hűtőbe tettem. A tojássárgákat az eritrittel habosra kevertem, majd óvatosan kezdtem a kakaóport hozzáadni. Majd jöhetett a folyékony kókuszzsír kanalanként. A massza valószínűleg összeáll, de nem kell aggódni. Pár kanál tojásfehérje habbal fel lehet óvatosan lazítani. Ehhez a lazább kakaós masszához már bátrabban adagoltam a tojásfehérje habot.
Ha valaki tart attól, hogy a piskótája nem lesz eléggé szép, adhat sütőport is hozzá, de akkor kompenzálásként némi citromsavat is csippentsen mellé.
Ha tehetem, én kihagyom a sütőport, és szurkolok, hogy jó állagú legyen a süti.
A tortámat három lapban sütöttem meg. Vettem a legkisebb tortaformámat, majd körülbelül a harmad részét a tortamasszának beleöntöttem. Az első körben csak kizsíroztam a formát, majd mikor készen lett, és ki kellett belőle szednem, jöttem rá, hogy jobb, ha sütőpapírral dolgozom, így a másik két lapot már azzal sütöttem meg. Gyorsabban is haladtam, mert nem kellett megvárnom, míg a tortaformában kihűl a kész tortalap.
Mikor kihűltek a lapok, összeállítottam a krémekkel. Alulra került a marcipános réteg, amiből még egy vékony csík jutott a második lapra is. A zselés krémből annyit tegyük a második sorba, hogy jusson a torta tetejére és oldalára is. Nekem a zselés krém kissé összeállt, bár még kenhető volt. Hogy jobban tudjak vele dolgozni, annyi kókuszkrémmel lazítottam, hogy könnyebben lehetett kezelni, de még nem volt híg.
A díszítés már tényleg ízlés szerinti.
Amit még hozzáfűznék:
– Nem lesz nagyon édes, tehát aki nincs még elszokva tőle, az adhat több eritritet a krémekhez.
– Én eritrittel váltom ki a cukrot, mert ennek nincsen vagy csak minimális az inzulinválasza a testben. Ha valaki stevia hívő, azt is nyugodtan használja.
– Ha xilit van otthon, akkor azt ne főzzük a krémmel, hanem a besűrűsödés után, a tűzről levéve adjuk hozzá. A piskótában is alig érezhető lesz.