(Nem, nem. A szokás nem 6 alma! 🙂 )
Elgondolkodtál már azon, hogy a szokásaink mekkora hatalmat gyakorolnak felettünk? Vajon lehetünk-e tudatában úgy egy szokásunknak, hogy az ne uralkodjon el rajtunk?
Rendszeresen ebédelek a munkahelyem ebédlőjében. A kiszolgáló szakácsok egy része már tudja, hogyan kérem a salátámat: öntet nélkül. Az egyikük ettől függetlenül különös kapcsolatban van az öntettel. A múltkoriban már előre jelezte, tudja, nem kérem az öntetet. Ennek ellenére, miután a salátát rászedte a tányérra, ráborított egy kanálnyit. Első alkalommal még “véletlennek” is minősíthettem volna a dolgot, de mikor következő ebédnél szintén eljátszottuk a történetet azzal a különbséggel, hogy mikor nyúlt az öntetes kanál felé, rászóltam: azt nem kérem. Ugyanis az előző tapasztalatból kiindulva árgus szemekkel figyeltem minden mozdulatát, és időben reagáltam.
Nem egyedi a történet, ezt biztosan tudom. Te voltál már így?
Úgy gondolom, hogy az ilyen eseteket tudatossággal (a jelenben levéssel) lehet kiküszöbölni. Ez nyilván tudatos odafigyelést, koncentrációt és megfelelő emlékezőképességet feltételez. De megvalósítható.
A szokásokat illetően többször felmerül, hogy van jó és rossz szokás. Egy ideje úgy gondolom, hogy csak szokás van. Maga a rendszeresen elvégzett cselekvés vezethet az illető életében rossz irányba, illetve hathat rá pozitívan. (Bár ez is ugye viszonylagos.) Pl. ha dohányzás szokásának élsz, akkor terheled a szervezetedet káros anyagokkal, amelytől kicsi a valószínűsége, hogy a szervezeted meg tud tisztulni. Ha rendszeresen 10 órakkor alszol el, és reggel 6-kor ébredsz, akkor a 8 órányi, feltehetően pihentető alvással hasznára vagy a testednek, lelkednek.
A dohányzás és az időben való elalvás és ébredés egy-egy szokás. Se nem jók, se nem rosszak. A rendszeres cselekedetek előbb-utóbbi következményei negatívak vagy pozitívak (egyéntől függően).
Az az előnyük, illetve a hátrányuk a szokásoknak, hogy hozzávetőlegesen automatikusak, berögzültek. Persze, ezen lehet változtatni. Akarattal, elszántsággal. Egy szokás elhagyásának sikere több tényezős. A legfőbb és legmeghatározóbb része a hit abban, hogy meg tudjuk tenni, és hogy valóban szeretnénk a változást. Ebben az esetben tényleg sikerrel járunk.
Az új szokás felvétele lehet tudatos és észrevétlen. Tudatosan akkor akarunk felvenni egy szokást, ha pozitív változást szeretnénk elérni az életünkben. Könnyűnek tűnik, de ugyanolyan elköteleződést és akaraterőt igényel. Ha kellemes élmény vagy számunkra hasznot jelent (nyilván), ez nagyobb motiváció.
Olvastam, hogy kisebb szokások felvétele nagyobb sikerrel jár, ha valamilyen tevékenységünkhöz kötjük. Például szeretnénk több vizet inni, akkor minden alkalommal, mikor kimegyünk a konyhába vagy pl. kezet mosunk, akkor iszunk egy pohár vizet. Azaz valamilyen rendszeres tevékenységhez kötjük.
Szerintem ez fajta szokásfelvétel is csak akkor működik, ha elköteleződtünk a gyakoribb vízfogyasztás mellett. Egyébként egy idő után elfelejtkezhetünk róla.
Vajon el is lehet így hagyni egy szokást?
Egy beszélgetés alkalmával felvetődött a dohányzásról való leszokás. Az egyik illető, aki pár éve már nem szívja a cigit, azt mondta, hogy szerinte akkor működik a dolog, ha a kávé mellől elhagyja a dohányos a füstölést. Azaz vagy megállja, hogy cigarettára gyújtson kávézás közben, után, vagy magát a kávézást is kiiktatja a mindennapjaiból.
Nos, ki lehet próbálni.
A szokásaink uralkodnak felettünk. A számunkra jóleső dolgokat nehéz abba hagyni, hiába tudjuk, hogy az nem válik hasznunkra. De ezek azok a kihívások, melyekre érdemes erőt szánni. Ezek azok a próbák, melyeknek való sikeres megfelelés csak erősítenek bennünket. Tehát rajta! Kitartás!