Tegnap az egyik ismerős csaj ebéd közben nekem szegezte a kérdést:
– Ugye te sem bírod már úgy, mint fiatalabban?
Csak néztem rá kerek szemekkel, mert nem igazán értettem, miről beszél.
– Én? Mit?
– A fizikai terhelést. Mint például a tornát vagy a negyedikre való felszaladást – jött a válasz.
– De bírom. Nekem ezzel semmi gondom – válaszolta a nálam egy-két évvel fiatalabb nőre, aki ugyan csinos alakra, de tudom, mostanában nem igen fordított időt sportra.
– De már érzed, hogy öregszel, ugye?
– Hát, nem. Ha valami a koromra emlékeztet, az csak a néhány őszhajszálam – feleltem. – A kondimmal semmi baj sincsen, igaz, teszek is azért, hogy minden lihegés nélkül másszak meg akár 10 emeletet is egy szuszra.
Lényegében ennyiben is maradtunk, de azért még most is hümmögök. Nálam az öregség kb. 70-80 évnél kezdődik, s ha megérem azt a kort, akkor tuti, hogy ki fogom tolni 90-100-ra, mert még mindig tele leszek életkedvvel, energiával.
Emellett megdöbbentő, hogy 30 vagy annál fiatalabb emberek küzdenek olyan testi problémákkal, mely tíz-húsz évvel ezelőtt 40-50 felettieknél jelentkeztek először.
Hasi ultrahang után az egyik, nálam két-három évvel idősebb kolléganőm mosolyogva közli, hogy minden rendben van nála, most nem találtam a veséjében sem homokot. A 30 évet alig betöltött kolléganőnek viszont már köve van.
De azért van remény! Egyre többen foglalkoznak saját egészségükkel, s leginkább a természetes gyógymódot keresik.