Előbb-utóbb mindenki leteszi valamilyen edzésforma mellett a voksot, ami teljesen megfelel a céljainak, attitűdjének.
Magam eddig sok féle edzésmóddal, -formával találkoztam már, illetve csináltam hónapokon keresztül. Például Gilad video-órái, konditeremben súlyzózás, Callanetics, magam kreálta erősítő, alakformáló edzések a kilencvenes években megismert aerobik gyakorlatok alapján, futás, jógaászanák, Réka-dvd-k.
Kerestem az “igazit”, amivel karbantarthatom, fejleszthetem az izomzatomat, az állóképességemet, erőlétemet. Oly módon, hogy szórakoztasson (szeretem a változatosságot), mindig jelentsen kihívást, és persze látványos eredményt hozzon. Az, hogy mennyi erőfeszítést igényel tőlem, csak addig érdekelt, amíg elfogadtam, hogy az eredményt ez hozza.
Amikor elém kerültek a neten az Amerikában és a Nyugat-európai országokban nagy sikerű és bizonyítottan hatásos boot camp és a kardió-HIIT-tréningek, kissé gyanakodva szemléltem a videókat. Én? Ezeket? Aztán próba cseresznye, gondoltam, semmi jónak nem lehetek az elrontója, mit árthatok magamnak velük, így belevágtam.
A fegyelmet a sportolásban (és egyéb más dologban az életben) még az általános iskolában tanultam meg, ahol sporttagozatos voltam. Így soha nem jelentett gondot, hogy a sportban teljes erőbedobással és figyelemmel legyek ott. És emellett még élvezzem is.
Így nem esett nehezemre, hogy nap mint nap odategyem magamat, és nyomjam a guggolásokat, fekvőtámaszokat, négyüteműket, az egyéb “kiképzős” gyakorlatokat. Kedvencem, mikor homokzsákkal dolgozhatok.
A hatás pedig nem maradt el. Az elmúlt öt hónap alatt több izmot szedtem magamra, mint valaha. A hasizmom kemény, definiált, és csak a rajta levő csekély hájréteg miatt nem látszik a 6 kis csomag. (Azért sem diétázom le a zsírt róla …). Formásabb lettem, csökkent a testzsír százalékom (ez az étkezésre való figyelésnek is eredménye), és jobb az erőnléti állapotom, mint félévvel ezelőtt, pedig akkor is rendszeresen edzettem.
Akkor lepődtem meg nagyon, mikor több hét elteltével újra lementem futni. Bár elővigyázatosan a kocogást választottam (hiszen pár hetet kihagytam), de úgy telt el egy óra, hogy szinte el sem fáradtam. S mikor következő alkalommal egy rendesebb iramot választottam, meg sem kottyant, csak gyorsabban szedtem a levegőt. A lábizmaim savasodás, lemerevedés nélkül rótták a köröket.
Meg lettem győzve.
Arról is, hogy bár lehet lájtos edzést választani, mert néhányan nem szeretnek lihegni, izzadni, de ha eredményt akarunk, azért tenni kell. Nekem ez jött be. Én ezt szeretném képviselni. Így a Fit Training-nek nevezett óráim egy részét is hasonló elvet követve állítom össze, hogy a velem edzők is fejlődhessenek, erősödhessenek úgy, mint én.
És nincs megállás!